-
1 νοσέω
A to be sick, ail, whether in body or mind, Hdt.1.105, etc.; τῆς πόλεως.. οὔπω νενοσηκυίας not yet having suffered from the plague, Th. 2.31; diseased,Arist.
HA 521a18;νόσῳ ν. A.Pr. 386
: c. acc. cogn.,νοῦσον νοσεῖν Hdt.3.33
, cf. E.Andr. 220;τελευταίαν νόσον ν. Antipho 1.30
;τι τῶν ἀπορρήτων κακῶν E.Hipp. 293
: c. acc. partis,νοσεῖν κῶλον S.Ph.41
;ν. ὀφθαλμούς Pl.Grg. 496a
; , etc.; τὸ νοσοῦν, = νόσος, S.Ph. 675, Pl.Smp. 186b: freq. in [tense] aor. νοσῆσαι, fall sick, Hdt.1.19, Th.1.138, Arist.Rh. 1392a11, Luc. Macr.22, etc.; of things,γῆ νοσεῖ X.Ath.2.6
; of plants, Thphr.CP5.9.9:—[voice] Pass., ἡμέραι αἱ νοσούμεναι days on which one is ill, Hp.Septim. 7.2 of passion,ν. μάταν
to be mad,S.
Aj. 635 (lyr.); θολερῷ χειμῶνι νοσήσας ib. 207 (anap.);ἐξ ἀλαστόρων ν. Id.Tr. 1235
; νοσῶν alone, opp. σώφρων, ib. 435;ν. τὰς φρένας Cratin.329
; ν. περὶ δόξαν to have a morbid craving for fame, Plu.2.546f;ψυχῆς νοσούσης ἐστὶ φάρμακον λόγος Men.Mon. 550
.3 generally, suffer,νοσεῖ τὰ τῶν θεῶν E.Tr.27
; ; ;πονηρίᾳ X.Mem.3.5.18
; ἐκεῖ νοσοῦμεν ὅτι .. E.Hel. 581: c. acc. cogn.,τόδ' ἄλγος S.Ph. 1326
; esp. of states, suffer from faction and the like ,ἡ Μίλητος νοσήσασα στάσι Hdt.5.28
;νοσεῖ πόλις S.Ant. 1015
, cf. Pl. Mx. 243e;νοσοῦσι καὶ τεταραγμένοις D.2.14
;νοσοῦντας ἐν αὑτοῖς Id.9.50
; ἀπόλωλε καὶ νενόσηκεν ἡ Ἑλλάς ib.39;αἱ δὲ πόλεις ἐνόσουν Id.18.45
;τὰ πράγματα νοσοῦντα Arist.Ath.6.4
;νοσῶν γάμος Ael. NA8.20
. -
2 νοσέω
νοσέω, krank sein, kranken; νόσῳ, an einer Krankheit, Aesch. Prom. 384; übertr., ὀργῆς νοσούσης εἰσὶν ἰατροὶ λόγοι, 378; σὺ γὰρ νοσεῖς τόδ' ἄλγος ἐκ ϑείας τύχης, Soph. Phil. 1310; νοσεῖ μὲν νόσον ἀργίαν, 173; auch γῆς οὕτω νοσούσης, O. R. 636; vom Wahnsinn, ϑολερῷ κεῖται χειμῶνι νοσήσας, Ai. 207; u. von Leidenschaften, von der Liebe, Trach. 541, von der Trauer, O. R. 60. 1061; u. vom Unglück, νοσεῖ πόλις, Ant. 1015, vgl. O. C. 604. 770; oft bei Eur., im eigentlichen und im übertragenen Sinne, νοσεῖ τὰ τῶν ϑεῶν Troad. 27, λόγος νοσῶν ἐν αὑτῷ Phoen. 475; νόσον νοσεῖν, Ar. Av. 31; νόσος ἐν τῇ πόλει ἐντετοκυῖα, Vesp. 651; νοῦσον μεγάλην νοσέων, Her. 3, 33, öfter; auch ἡ Μίλητος νοσήσασα, vom Aufruhr leidend, 5, 28; Ggstz von ὑγιαίνω, Plat. Gorg. 495 e; τὸ ὑγιὲς καὶ τὸ νοσοῠν, Conv. 186 b; eben so, wie νόσος, auf geistige u. sittliche Fehler, bes. auf Leidenschaften angewandt, νοσοῠσαν καὶ ἄφρονα ψυχήν Tim. 86 d, νοσοῠντα καὶ ἐρωτικῶς διατιϑέμενα Conv. 207 b. Auch von heftigen Erschütterungen eines Staates, bes. durch innere Zwistigkeiten, ἐνόσησε τὰ Ὀδρυσῶν πράγματα, Xen. An. 7, 2, 32; Dem. vrbdt νοσοὖσι καὶ στασιάζουσιν ἐν ἑαυτοῖς, 9, 12, vgl. 2, 14, wo Bekker es ausgelassen hat; ἀπόλωλε καὶ νενόσηκεν ἡ Ἑλλάς, 9, 39; Plut. Thes. 12 u. öfter D. Hal.; aufrührerisch sein, Pol. 38, 2, 7.
Перевод: со всех языков на все языки
со всех языков на все языки- Со всех языков на:
- Все языки
- Со всех языков на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий